Kirándulás az Arany Emlékévben régmúlt idők nevezetes helyein, ismerkedés és közös programok külhoni magyar diákokkal

„ Kirándulás az Arany Emlékévben régmúlt idők nevezetes helyein, ismerkedés és közös programok külhoni magyar diákokkal „

Beszámoló a HATÁRTALANUL ! program- Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek című pályázati program Románia erdélyi magyarok lakta területén – Székelyföldön- tett kirándulásunkról

 

A tanulmányi kirándulásra 2017. szeptember 9.- 12.-ig került sor. Az utazás autóbusszal, 36 diák és 3 kísérő tanár részvételével valósult meg, az úticél Székelyföld volt, szállásunknak Csíkcsomortánban a Szellő Szállót választottuk.

A hajnali indulás után végig csendes forgalom mellett utazva Ártándnál hagytuk el Magyarországot. Az első romániai megállónk Nagyvárad volt, ahol megnéztük a Főteret, itt sétával frissítettük fel elgémberedett lábainkat.

Az első nap legfontosabb úticélja Arany János szülővárosa, Nagyszalonta volt. Három helyen is jártunk, mely az íróval kapcsolatos emlékeket idézett. Szülőházában ízes magyarsággal beszélő idegen vezetőnk mesélt a tizedik gyermekként megszülető és legidősebb nővérével mindössze ketten felnövő Arany János életéről, megnéztük a szülőházát, majd a város közepén elhelyezkedő Arany János Emlékmúzeumban tettünk látogatást. A múzeum igazgatója már várt bennünket, az udvaron varázsolt el bennünket azzal a rengeteg tudnivalóval, amelyek felelevenítésébe a gyerekeket is bevonta szereplőként, egyikük Arany János, másikuk Petőfi Sándort alakította. A nap végén, magyar idő szerint este nyolcra megérkeztünk Csíkcsomortánba, ahol frissen sült kürtőskaláccsal fogadtak minket vendéglátóink.

A második napon reggeli után a Nyergestetőre utaztunk, ahol szikrázó napsütésben hallgattuk Dombai Ádám előadásában Kányádi Sándor: Nyergestető című versét. A gyerekek az előkészítő órán felkészültek a hellyel és az itt történt eseményekkel kapcsolatos tudnivalókból, így valóban megrendülve hallgattuk a verset és emlékezésünk jeléül koszorút helyeztünk a megszámlálhatatlanul sok kopjafa egyikére. Utunkat a Szent-Anna tóhoz folytattuk tovább, innen a Mohos-tőzegláphoz sétáltunk el. Idegen vezetőnk biztosított minket arról, hogy minden héten találkozik kedves ismerőseivel, a medvékkel, ezért innentől kezdve a medvevárás benne volt a levegőben, miközben a lápban sétáltunk, de a kirándulás végére kiderült, hogy a maciknak épp más dolguk volt. Nagyszerű, élményt adó idegen vezetőnk volt, aki elmondása szerint csak jókedvéből vezeti a csoportokat – megjegyzem- kiválóan.

Este felé értünk haza, a gyerekek,mint a szilaj csikók önfeledten játszottak az udvaron, jó volt látni, mennyire élvezik a mozgást. Vacsoránk mindig kétfogásos, meleg és ízletes ételekből állt, elfogyasztása után kedves vendégeink érkeztek egy barátságos Újszász- Csíkcsomortán focimeccsre, ismerkedésre, barátkozásra, mely apró ajándékozással ért véget. Molnár Péter Polgármester Úr jóvoltából csokikat és egy szép Magyarországot bemutató albumot vittünk Csomortánba, melyek átadására ezen az estén került sor.

Azt hiszem nem kell mondanom, hogy nem kellett ringatni lefekvés után a gyerekeket, úgy elfáradtak mindannyian.

Harmadik napunkra is gazdag programot terveztünk, délelőtt Csíkcsicsóra – Újszász testvérvárosába – látogattunk el. Mivel Romániában szeptember 11-én kezdődik az iskola, így az előzetes egyeztetésen úgy beszéltük meg a Kájoni János Általános Iskola igazgatónőjével,    hogy részt veszünk az évnyitójukon, amit a Művelődési Házban rendeztek.

Az évnyitó után átsétáltunk az iskolába, ahol a hetedikesekkel és osztályfőnökükkel az udvaron játszottunk, ismerkedtünk, majd megnéztük az osztálytermüket és meséltünk mi is, ők is arról, milyen is a mi illetve az ő hetedik évfolyamuk. Ide sem mentünk üres kézzel, Polgármester Úr ajándékát, magyar csokikat és egy Magyarországot bemutató szép albumot adtunk át.

Utunkat a Gyilkos-tóhoz és a Békás- szoroshoz folytattuk tovább. Útközben lélegzetelállító panoráma tárult elénk, miközben a kanyargós magashegyi utakhoz nem szokott gyomrocskáknak a szerpentinek rendesen feladták a leckét.

Délutáni hazaérkezésünkkor szekerek vártak a kapuban bennünket, szekértúrára mentünk velük, amit mindannyian nagyon élveztünk. Ez a nap is egy finom vacsorával és önfeledt játékkal végződött.

Utolsó napunk korai reggelivel, a szokásos pakolással indult, majd irány Farkaslaka  ahová azért mentünk, hogy egy koszorúval megemlékezzünk Tamási Áronról, aki itt nyugszik, ahogyan arról olvastunk, sírjára két cserefa borul.

Majd indulás tovább Korondra, ahol a híres korondi vásárban megvásárolhattuk mindazokat a kincseket, amiket emlékbe hoztunk haza.

Tovább indulva a nap fénypontja következett, a Parajdi Sóbánya. Az előkészítő órán néztünk képeket , volt gyerek, aki személyes élményeiről mesélt, mégis azt mondták a gyerekek, hogy minden sokkal nagyobb és fantasztikusabb, mint képzelték. Igazi kuriózum ez a hely, hiszen Magyarországon nincs ilyen.

A Sóbánya látogatása után nem maradt más hátra, mint a haza utazás. Az út rendkívül hosszú volt, a gyerekek mégis nagyszerűen helyt álltak és végig kedvesek, toleránsak voltak.

A négy nap alatt rengeteg fotó készült, napi élményeit pedig mindenki saját útinaplójába rögzítette, mégis azt hiszem a legtöbb emléket mindenki magában hozta haza, és hogy az itthon maradtak is naprakészen követhessenek bennünket, mindenről tudósítottunk a közösségi oldalon is.

Reméljük felejthetetlen élményt sikerült szerezniük, melyre örömmel kísértük el őket.

 

                                                                                               Utasi Katalin

                                                                                   a pályázat szakmai vezetője