Irodalmi pályázat

Irodalmi pályázat

 

A Verseghy Ferenc Könyvtár ebben a tanévben ismét meghirdette a

Verseghy Ferenchez és a felvilágosodás korához fűződő pályázatát.

Felhívásuk az általános iskolák tanulóinak és a középiskolák nappali tagozatos diákjainak szólt.

Ézsiás Zsófia 7. a osztályos tanuló az irodalom kategóriában a harmadik témát választotta.

Pályamunkájában megfogalmazta azt a „Búcsúlevelet”, melyben Lilla örökre elbúcsúzik Csokonai Vitéz Mihálytól. Művét szerelmük léttörténete és a Lilla-versek alapján írta meg. A zsűri az első helyet ítélte oda Zsófinak.

Az eredményhirdetésen az első helyezésért járó díj mellett a Szolnoki Pedagógiai Oktatási Központ különdíját is átvehette.

Gratulálunk az elért eredményhez, és további sikereket kívánunk!

Székelyfalvi Gáborné

 

 

 

 

 

A Mű:

 

Kedves Mihály!

Most, hogy elbúcsúzom Tőled, minden Veled kapcsolatos érzésem felkavarodott, s lelkemben próbálok rendet tenni. Végig gondolom azt az időszakot, amíg reméltem, hogy egyek leszünk. A sors kemény keze széttépte ábrándjaimat, s szívem minden reménysége, mint a hó tavasszal, teljesen eltűnt.

 

Kedves Mihályom!

 

Megismerkedésünk napját életem legboldogabb napjának véltem. Ám ebben tévedtem. Minden egyes melletted eltöltött perc – bár ez igazán nem volt sok – boldogsággal tölté el lelkem. Ott, akkor, Komáromban még nem is gondoltam, hogy mint egy ajtón belépvén, úgy lépsz az én életembe is. Mint versedben írtad,

„Megláttam, és azonnal látnom, szeretnem – egy volt.” Ugyanígy éreztem én is, tán szívem legmélyén még mindig ezt érzem.

Mint kismadár, szárnyalt képzeletem hegyen-völgyön át, téged keresve, utánad kutatva. Majd ha eszembe jutott egy emlékem rólad, sólyomként csaptam le rá, majd örökre emlékezetembe véstem.

Kilenc hónapig mindennapjaim részévé váltál, mely miatt ábrándos gondolataim mindig feléd szálltak, téged kerestek. Ámbár néha azt sem tudtam, merre sodort téged a szél, mily vidékeken jársz.

Édesapám erősen ellenzi, hogy köztünk bármi is légyen. Szerinte nem tudod számomra biztosítani, amire a jólétemhez szükséges. Nem szeretnélek a szegénységbe vinni várakozásaimmal, ezért lemondok rólad.

 

Ezennel búcsúzom Tőled.

Szüleim máshoz adtak feleségül, de szívem még mindig hozzád húz! Éltem legsötétebb óráin, ha Rád gondolok, lelkem napfénnyel megtelik, s a sötétség, mint jött, el is illan rejtekébe, s többé engem nem zargat.

Édes gondolat vagy számomra, mely szívemet tavaszi napsugárral teli el, friss szellőként borzolva elmélkedésem. Mennyei muzsika zeng fülembe neved hallatán, s dalolva tölti el egész bensőmet, majd amint ráébredek, hogy nem lehetsz itt velem, megtört lélekként száll ki belőlem.

Ámor nyila megsebezte szívem, amint téged látva először virradt rám szerelemnek kegyes reménysége. Ekkor kiléptem földi halandók együgyűségéből, s bíboros fellegek közt paradicsomban éreztem magam.

Emléked bennem örökké élni fog, megédesítve mindennapjaim szürkeségét, vidámságot, színeket visz beléjük. ˘De gondolataimat nem lehet megkötözni, így az boldogan szárnyal hozzád.

Nagy jövőd lehet még!  Költőként a pórnép fölé emelkedhetsz, szabadon szárnyaló képzelettel saját világot alkothatsz, hol mindenki szabadon járhat-kelhet.

 

Vigyázz magadra, nem felejtelek!

                                                                                        Szeretettel: Julianna