„Meseszép – mesekép”
A törökszentmiklósi Baptista Szeretetszolgálat EJSZ Kölcsey Ferenc Általános Iskolája idén hetedik alkalommal rendezte meg a „Meseszép-mesekép” országos meseíró és – illusztráló versenyét.
Az Újszászi Vörösmarty Mihály Általános Iskolából Mihályi Richárd és Ézsiás Zsófia 7.a osztályos tanulók küldték el meséjüket.
Nagy örömünkre, a zsűri úgy döntött, hogy Ézsiás Zsófia munkáját díjazza.
Az ünnepélyes keretek között megrendezésre kerülő díjátadón tudtuk meg, hogy Zsófi korcsoportjában II. helyezést ért el. A szép oklevél és értékes könyv mellett az a megtiszteltetés érte, hogy a közönség az Ő meséjét hallgathatta meg.
Gratulálunk az eredményéhez, és további sikereket kívánunk Neki.
Székelyfalvi Gáborné
Hütü királykisasszony meséje
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodálatos világ, Apória, tele varázslatos lényekkel, boldog emberekkel. Uralkodójuk a királyi család volt. Egyetlen lányukat, Hütüt még a széltől is óvták.
Hütü lassan felcseperedett, gyönyörű tizenhat éves fiatal hölgy vált belőle. A kérők versengtek a kegyeiért, de mind elbukott a próbatételen: Miért lett a kisasszony neve Hütü?
Egy nap betévedt egy kondáslegény. Hütünek már akkor megakadt rajta a szeme.
– Tisztelt királyom! Szeretném megfejteni a rejtvényt, mellyel megnyerhetem leánya kegyeit! – mondta.
„Van nekem egy keresztrejtvényfejtő lexikonom, azzal biztosan sikerülni fog!”- gondolta.
– Három napot kapsz, hogy előállj a megoldással. Minden nap este várunk a trónteremben, hogy próbálkozz megfejteni a rejtvényt – válaszolta kegyesen a király.
– Köszönöm, felség!
Elkísérték a kondáslegényt a szállására, és egyedül hagyták gondolkodni. A kondáslegény rengeteget törte a fejét, és a lexikonját is napestig lapozta, de nem talált semmiféle istennőt, se országot, se lényt, akinek ez lett volna a neve. Előkapta okos telefonját, és ügyetlenül bepötyögte a keresőbe a nevet. A Google csak hűtőre adott ki találatokat. Gondolta, biztosan ez lesz az. Este a trónterembe kísérték, és előadhatta ötletét.
– Szerintem a hűtőszekrényről kapta a nevét a királykisasszony – mondta a legény magabiztos mosollyal.
A királyi család mindhárman tagja heves hahotázásban tört ki.
Második nap a Wikipédiát hívta segítségül a kondáslegény. Csak a berlini Hürtükel teniszcsapatra adott ki találatot. Este a király elé állt a talált megoldással, de ez sem a helyes válasz volt.
A harmadik napon nem talált semmilyen megoldást. Búsan kullogott a király elé.
Menet közben a trónterem felé, egy sütit majszoló, totyogó kislánnyal találkozott. Kedvesen hozzászólt:
– Szia apróság! Hát te mit eszel?
– Hütü! Hütü! – gagyogta a kislány csillogó szemmel, és a kondás felé nyújtotta a süteményt.
A kondás hirtelen megvilágosodott. „ Süti… Hütü…” – gondolta. – „Megvan a megoldás!”
Bement a terembe, és a király lába elé dobta telefonját.
– Felség, megvan a megfejtés! Hütü királykisasszony nevét a sütiről kapta, mert kiskorában nem tudta helyesen kimondani ezt a szót. És arra is rájöttem, hogy az emberi kapcsolatok sokkal fontosabbak, mint bármi.
A megoldása helyes volt, és a király a kondáslegénynek adta lánya kezét.
A leánykérés és a menyegző csodálatos volt, még évek múltán is beszéltek róla.
Miután az uralkodó túl idős lett az ország kormányzásához, a kondásból előlépett hercegre hagyta trónját. A kondásból megbecsült király lett, mert rájött, hogy az emberi kapcsolatokat semmi sem pótolja, még a modern technika sem.
Alattvalóival tartotta a kapcsolatot, sosem hanyagolta el egyetlen feladatát sem. A népét és családját mindennél előbbre valónak tartotta.
Szeretettel irányította birodalmát, és boldogan élt, míg meg nem halt.