Petőfi 200
3. forduló
Kedves Diákok!
A 3. forduló válaszainak beadási határideje: 2022. december 8.
Jó munkát kívánunk!
Székelyfalvi Gáborné
4. „Komoly fiú valék…
Nyolc és fél esztendős volt Petőfi, amikor elkerült az alföldi tájról: 1831. szeptember 28-án íratták be a Sió-Kapos-csatorna menti Sárszentlőrinc alsó fokú középiskolájába. Itt kötött életre szóló barátságot Sass Istvánnal, aki később Tolna megye főorvosa lett, s a legmegbízhatóbb emlékezéseket hagyta ránk a költőről.
Sass megkapó képben örökítette meg a lőrinci diák testi-lelki valóját:
„Hogy szeretett szülőinek gondozását s legfőképp imádott anyjának mindenre kiterjedő, jóságos figyelmét már ekkor ide magával hozó, mutatta ruházatának rendessége s választékossága… Mintha ma is látnám kék… testhezálló öltönyét, mely vasárnaponként irigylésre méltóan simult karcsú derekára, s oly szépen kiemelé a vállnak s csípőnek arányosan terjedő méreteit… Ezen díszben sétált föl, fényesre csiszolt lábbeliben, a tisztára sepert házsor előtt… Sohase feledhetem el azt az élvezetes pillanatot, midőn mellényzsebéből kihúzván a láncon hordott kulcsát, felnyitá ládáját, s végiglegeltethetém szemeimet a gondosan rendezett ruháktól elkülönítve tartott szép, puha fehér kalácson s a fényes piros almákon. Mintegy özöne az illatnak áradott onnan szét, míg a dagadó karéj kalácsot s a kiszemelt almát együtt elköltöttük. Jó szíve az igaz pajtásság minden tulajdonával bírt.”
Kis gólyafiakat.
A barátok fő mulatsága a madarászás volt. „Azonban nem a szó szokott értelmében, mert nem madarakra vadászott, hanem csak fészkeiket kutatta, s leste-várta a fiókák fejlődését, mintha sajátjai lettek volna… Titokban, ketten, legföllebb hárman indulánk a fészek keresésére, s időnként ellátogatánk oda, hogy megfigyelhessük a kikelést, a picikék pelyhesedését s végre szárnyrakelésüket. Mily öröme volt, ha végiglesheté fejlődésüket, s mennyire bánta, ha feldúltnak, kiraboltnak találtuk a fészket.”
A két sárszentlőrinci esztendőnek talán legfőbb eredménye az lett, hogy Petőfi itt rakta le latin tudományának alapjait. De már itt kitűnt szép írásával és rajzolói tehetségével is. Általában minden jel arra mutat, hogy Sárszentlőrincen a jó tanulók közé tartozott.
Azt az időszakot azonban, amely most következik, igen kevéssé ismerjük – sokáig még azt sem tudták, hogy Petőfi Pesten is járt iskolába. Pedig járt, két évig, két különböző iskolába.
Nem ismerjük Petrovics István szándékait sem, nem tudjuk, miért vitte fiát új iskolába. Azért, mert „német szóra” akarta volna fogni az akkor még jórészt német lakosú Pesten? Vagy mert vagyona növekedésével igényei is nőttek, s nem elégítette ki a sárszentlőrinci iskola által kínált tanítói pálya? Többnek szánta fiát? Van kortársi vallomás arról, hogy egyházi embernek, vagyis papnak szerette volna látni idősebb gyermekét (akinek ekkor már kis öccse is volt, István személyében).
Bárhogy gondolkodott is, annyi tény, hogy 1833 augusztusában tíz és fél éves fiát a pesti evangélikus gimnáziumba íratta be. Elképzelései azonban nem váltak valóra: a gyerek rossz bizonyítványt szerzett az év végén, épp hogy elégséges lett.
De Petrovics Istvánt nem érdekelhették a magyarázatok. Az első év végén Sándort kivette a német nyelvű gimnáziumból, és a piaristák – szintén pesti, de országos hírű – iskolájába íratta át. A kis Petrovics itt is csak elégséges lett, aránylag jobb jegyet csak magyarból kapott.
Egy Petőfi Sándor esetében nincs sok értelme a bizonyítványok méricskélésének. Azt a műveltséget, amely költészetéhez kellett, az akkori iskolákban egyébként sem lehetett volna elsajátítani. A latin és német nyelven s némi történelmi ismereteken kívül Petőfi mindent a saját erejéből tanult meg később, az iskolák csak alapokat szolgáltattak rendkívül szívós önképzéséhez.
Pest polgársága túlnyomóan még német volt. De épp e helyzet visszahatásaként egyre határozottabban bontakozott ki a város magyarjainak nemzeti önérzete. Különösen a piarista gimnázium volt híres hazafias szelleméről. Az országgyűlések haladó, ellenzéki nemesei iránt az iskola tanárainak és diákjainak többsége rokonszenvet táplált, s ahol csak lehetett, érzelmeinek nyíltan is tanújelét adta.
A Pesten töltött két esztendő tehát igen fontos Petőfi életében: kitágította látóhatárát, és minden bizonnyal hozzájárult nemzeti öntudatának megerősödéséhez.
Kérdések:
1. Hol kötött életre szóló barátságot Petőfi Sass Istvánnal?
2. Miben mutatkozott meg édesanyja mindenre kiterjedő jóságos figyelme?
3. Milyen finomságok kerültek elő Petőfi ládájából, amit Sass Istvánnal együtt ettek meg?
4. Mi volt a barátok fő mulattsága?
5. Mi volt a két sárszentlőrinci esztendőnek legfőbb eredménye?
6. Mivel tűnt ki a sárszentlőrinci iskolában?
7. Hány iskolába járt Petőfi Pesten?
8. Minek szánta Petőfit édesapja?
9. Miért vette ki Sándort édesapja a német nyelvű gimnáziumból az első év végén?
10. Miért volt fontos Petőfi számára a Pesten töltött két év?
